A szótár jelenleg 149 997 szócikket tartalmaz; ezek tudományos osztályainak megtekintéséhez kattintson ide.
| dialektika (görög = "vitatkozás") | Eredeti jelentése: vitatkozás, vitakészség, érvelés. "Ragyogó dialektikával védte meg álláspontját". Filozófiai elv és módszer, amely a jelenségeket összefüggésükben, fejlődésükben, az ellentétek állandó összecsapásában és magasabb szinten való feloldódásában szemléli. |
| dialektika (görög) | Eredetileg (az ókori Görögországban) azt a képességet értették, mellyel valaki az igazságot az ellenfél érvelésében előforduló ellentmondások felderítése és feloldása útján megállapította. Egyes ókori filozófusok azt tartották, hogy az igazság napfényre hozására legjobb eszköz a gondolkodásban előforduló ellentmondások felderítése és az ellentétes vélemények összeütközése. A gondolkodásnak ez a dialektikus módja, melyet később a természet jelenségeire is kiterjesztettek, a természet megismerésének dialektikus módszerévé alakult, mely a természeti jelenségeket örökös mozgásban és változásban levőknek tekinti, a természet fejlődését pedig, mint a természetben rejlő ellentmondások fejlődésének eredményét, mint a természetben működő ellentétes erők kölcsönhatásának eredményét. |