| Szó | Jelentés |
| Marha | A régi magyar szóhasználatban a marha nemcsak a szarvasmarhát, hanem az ingó vagyont, a gazdagságot, az értéktárgyat is jelentette. |
| alpesi marha | Magashegyvidéki szarvasmarha. |
| apró marha | Ld. apró jószág. |
| marha (német) | Régi nyelvünkben "kincset, vagyont"jelentett. A vár piacára ezüstöt, aranyt, sok nagybecsű marhát máglyába kihordat" (Arany: Szondi két apródja). A háziállat mint vagyontárgy szintén marha volt, s a baromfi aprómarha (a "Toldi"-ban: "aprómarha-nyáj közt van szörnyű ítélet"), a négylábú jószág lábas marha; ezen belül a bika, tehén és ökör szarvasmarha. Ebből önállósult a marha mai jelentésében (marhahús, marhavásár, marhatenyésztés, stb.), s lett egyben durva szitokszó is ("nagy marha kend hallja!"), míg a marhaság "ostobaság"értelmet kapott. Az igénytelen köznyelvben a marha "nagyon"jelentésű határozószó: "marha nagy, marha okos, marha jó". |
| szarvatlan marha | Állat. |
| Marhakáposzta | Brassica oleracea convar. acephala (növény) |
| Marhakáposzta | Brassica oleracea convar. acephala var. medullosa (növény) |
| Marhakáposzta | Brassica oleracea convar.acephala var.viridis (acephala) (növény) |
| húsmarha | A marhahús termelés meghatározó részét a világ egyhasznú húsmarha termelése szolgáltatja. Főbb húsmarhafajták: charolais, galloway, lincoln red, stb. (állat) |
| húsmarha | Állat. |
| szarvasmarha | Állat. |
| rideg marha(tartás) | Olyan szarvasmarha, amelyet télen-nyáron szabad ég alatt tartanak. Bizonyára az ilyen állatok (és pásztoraik) nehéz sora miatt alakult ki. |
| Magyar szürke szarvasmarha | Ld. Magyar szürke marha. |
| bos latin | Ökör, tehén, marha (állat) |
| borozdás | Jobboldali jármos marha (erdélyi szó) |
| cowboy (angol) | Lovas marhaőr, marhahajcsár, tehénpásztor Észak-Amerikában. |
| megvérhül, megvérhűzik | Felpuffad (marha) (Háromszék, Moldva) (székely szó) |
| sőre | Marha, hízó marha, ökör. "Tántorogva ballag a két kajla sőre, alig tetszik rajta, hogy mozog előre" (Arany: A szegény jobbágy). Nyelvjárási szó. |
| dió (marhahús) | A kereszt fartő és a felsál közötti izom (állat) |
| ebenyeg (marhahús) | A bélszín, a szegy hátulja és a dió közti hasizom (állat) |
| fehérpecsenye (marhahús) | Felsáltól a farok felé eső izom (állat) |
| tarja (marhahús) | A fej és a magas hátszín valamint lapocka közötti izom (állat) |
| bubile, is n latin | Ököristálló, marhaistálló |
| bifsztek (angol beefsteak = borjúsült) | Angolosan elkészítve, hirtelen sült marhabélszín, marhasült, bélszín, vesepecsenye (étel) |
| bocula, ae f latin | Tinó, üsző szarvasmarha |
| bucula, ae f latin | Tinó, üsző szarvasmarha |
| böllér | Eredetileg marhával, disznóval kereskedő, ma disznó leölésére (és feldolgozására) alkalmilag vállalkozó ember. |
| passzus (latin = "lépés") | Eladásra, vásárra szállított marha vagy ló kísérőlevele, mai hivatali nyelven járlata, marhalevele. "A vásár után összeszedte a passzusokat azokról a lovakról, amelyekre nem akadt vevő" (Mikszáth) |
| Magyar pirostarka | Ld. Magyar tarka szarvasmarha. |
| bovin- | Szarvasmarha eredetű (főként vakcina) |
| tehénlepény | Tréfás szóhasználattal a szarvasmarha ürüléke. |
| tulok | Fiatal szarvasmarha, főleg ökör. |
| zsitár | erdőpásztor, marhahajcsár (erdélyi szó) |
| Üsző | Fiatal nőivarú szarvasmarha (állat) |
| Üszőborjú | Fiatal nőivarú szarvasmarha (állat) |
| foetus foetus | Olyan faj, amelynek az ember megfertőzésére, valamint juhokban és marhákban abortus előidézésére képes alfajai is vannak. A f. genusba tartozik. |
| ágész | Faágszedő, erdei száraz ágakat gyüjtő egyén. Így nevezik az erdőben legelő marhát is, amely fák ágairól legel. |
| Streptococcus dysgalactiae (görög) | Szarvasmarha tőgygyulladásának egyik kórokozója (mikrobiológia, állatorvosi) |
| actus servitus latin | Szolgalmi jog (régen, marhacsapás szolgalma) |
| csorda | Naponta a legelőre hajtott szarvasmarhák csapata. |
| cysticercus bovis latin | Taenia saginata szarvasmarhában élő hólyagférge |
| fekete pecsenye (marhahús) | A felsál és lábszár közötti izom (állat) |
| kereszt fartő (marhahús) | A lapos hátszín és a spitz fartő-dió közötti izom (állat) |
| spitz fartő (marhahús) | A kereszt fartő és a farok valamint felsál közötti izom (állat) |
| szegy eleje (marhahús) | A tarja alatti, lapocka előtti mélyen elől fekvő izom (állat) |
| Horgas ín | A ló, a szarvasmarha hátulsó lábának vastag ina. |
| borsóka | Taenia saginata lárvája (Cysticercusbovis), szarvasmarha galandféreg. |
| imely | Marhabögöly (Tabanus bovinus) (erdélyi szó) (állat) |
| sarcitis (görög) | Egy drágakő, amely a marhahúshoz hasonlóan márványozott szenezetű (ásvány) |
| bögöly | Lovakat és marhákat kínzó légyfajta. Zömök, nagy légyfajta, mely nem táplálkozik. Tojócsövében már kikelt nyűveket hord, melyet állatok bőrére, orrnyílásába rak le. Ott bögöly-tályogokat okoznak. A juhok orrbagócsa (Oestrus ovis) álkergekórt idéz elő; a lovak orrüregébe a Rhinoestrus purpureus, a marha bőrébe a Hypoderma bovis rakja le nyűveit (állatorvosi) |
| pőcsik | Bögölyfajta, marhákat és lovakat kínzó, fájdalmas csípésű légy. "A csacsik meg se moccantak, csak a bőrük reszketett a pőcsik csípése alatt" (Móricz). Nyelvjárási szó. |
| Staphylococcus-mastitis | Szarvasmarha Staphylococcus-fajok előidézte tőgygyulladása (mikrobiológia, állatorvosi) |
| Trypanosoma vivax (latin-görög) | Szarvasmarha trópusi trypanoszomózisa (nagana) kórokozója (mikrobiológia, állatorvosi) |
| bőgés | Állatfajok (pl.szarvasmarha-, szarvasbika-, bőgőmajom) sajátos hangja (állat) |
| csás | A kocsirúdtól balra befogott ló vagy szarvasmarha népnyelvi elnevezése. |
| streptotrichosis (görög) | Nocardia farcinica által szarvasmarhában, Nocardia canis által ebben okozott betegség. |
| tézsola | Eke- és boronavontató szerkezet a szarvasmarha-fogatnál (erdélyi szó) |
| chimaera (görög) | Szarvasmarha kétpetéjű ikreinek gyakran egyidejűleg kétféle vércsoportba tartozása. |
| Bacillusanthracis | Az anthraxot, másnéven lépfenét okozó bacillus, marhában, sertésben, nyúlban, terngerimalacban, egérben okozza jellemzően ezt a betegséget, virulens plazmidokat tartalmaz, toxintermelésre alkalmas (mikrobiológia, orvosi, állatorvosi) |
| Stomoxys calcitrans (görög-latin) | Szuronyos istállólégy. Főleg szarvasmarhát, juhokat, lovakat zaklatnak (állat, állatorvosi) |
| margaropus winthemi | Dél-Amerikában előforduló kullancsfaj lovak, ritkában szarvasmarhák, és juhok élősködője. |
| kupec (szlovák) | Vásározó állatkereskedő: "lókupec, marhakupec, disznókupec". "Ott, kupec módjára, mintha venne marhát, jól megverte Jóka ördög bácsi markát" (Arany: A Jóka ördöge). Az ilyen adás-vevéssel járó alkudozások, kisebb-angyobb csalások tették, hogy a szónak idővel elítélő értelme fejlődött (mint a kufár esetében is): lelkiismeretlenül nyerészkedő, haszonleső ember. |
| nyüves | Ócska, értéktelen, akár a bőr-bagócs nyüvei által kifúrt marhabőr, amely semmire nem használható. |
| Óriás schnauzer | Riesenschnauzer: eredetileg marhaterelő kutya, majd munkakutya (angol neve Giant Schnauzer) (angol) |
| Echinococcus | Echinococcus granulosus juhban, szarvasmarhában, lóban, sertésben és kutyában élő hólyagférge (állat, állatorvosi) |
| afta (görög) | Kis fehéres fekélyes folt a szájnyálkahártyán. A szarvasmarhák száj- és körömfájása alkalmával képződhetnek ilyen elváltozások. |
| babos | Szarvasmarha színe: fehér alapon mogyoró-dió nagyságú fekete vagy pirosas színű szőrfoltokkal. |
| jászol | Istállóban található, rendszerint fából készült, a falhoz erősített vályúszerű etető, amit a szarvasmarháknak, lovaknak készítenek. |
| actinomycosis | Elsődlegesen szarvasmarhák és emberek betegsége, amelyet az Actinomyces bovis okoz marhákban és az Actinomyces israelii valamint az Actinomyces propionica emberben. Mindezek az actinomyceták a száj és pharynx normális baktérium flóráját képezik, de képesek krónikus destruktív tályogokat, granulomákat előidézni, amelyekből viszkózus genny folyik, benne pici, sárgás szemcsékkel (kén granulumok) Emberben az actinomycosis leggyakrabban a cervicofacialis területen (actinomycosis cervicofacialis), hasban (actinomycosis abdominalis), ill. mellkasban keletkezik (actinomycosis pulmonalis) (mikrobiológia, állatorvosi) |
| bogárzik | Megvadultan futkároz. Lóra, marhára mondják, ha bögölyök csípésétől megvadulva futkározni kezdenek: "Szétbogárzik a ménes, a gulya. Gonosz egy ló a tett: fölveszi gazdáját, hagyja előbb fékkel igazítni száját, de nekibogárzik minden kicsiségre, viszi tűznek-viznek, lehajítja végre (Arany: Buda halála) |
| füljelzés | Csapdázott, befogott vadon élő- és gazdasági állatok (szarvasmarha, juh, kecske) fülében alkalmazott jelzés azonosítási célból (állat) |
| hajszás | A kocsirúdtól jobbra befogott ló vagy szarvasmarha népnyelvi elnevezése. A hajszásnak erősebbnek kellett lennie, mert szántásnál az járt a barázdában, az volt a párban a vezető. |
| Coxiella burnetii | Rickettsiae családba tartozó, ember- (Q-láz: atípusos tüdőgyulladás) és állat (szarvasmarha, juh)-patogén faj; átvivője kullancs (mikrobiológia, orvosi) |
| infectiosus bovin , fertőzéses bovin | A szarvasmarhák betegsége, amelyet a Moraxella bovis baktérium okoz. Jellemzője a blepharospasmus, conjunctivitis, könnyezés, a cornea homályosodása és kifekélyesedése. fertőző szemgyulladás (angolban pinkeye) |
| nyáj | Állatok összetartozó csoportja. A magyar állattartásban minden állat nyájának külön elnevezése van. A lovaké a ménes, a juhoké a nyáj, a disznóké a konda, a szarvasmarháké gulya. |
| preferencia (latin = "elébe hoz") | Állami kedvezés, kiemelt támogatás egy különösen fontos iparág vagy gazdasági tevékenység hathatósabb serkentésére. "A marhatenyésztés preferenciát élvez az állattenyésztésben". Közgazdasági műszó. |
| csikós | A pásztortársadalomban igen előkelő helyet foglaltak el. Öltözetük, a bő gatya, csikóskalap árvalányhajjal, pitykés mellény, különböztette meg őket a szintén rangos gulyásoktól, akik a marhát őrizték. A csikós nem viselt fegyvert, csak karikás ostora volt. A ménes pásztora különösen a magyar Alföldön örvendett nagy népszerűségnek, különleges művészetet is létrehozott. Mesterien ülték meg a lovat és azokkal utánozhatatlan mutatványokat is képesek voltak bemutatni. |
| cáp (román) | Kecskebak. "A kecskebaknak, a cápnak az álla alatt két csúcsocskának kell lennie" (Apáczai Csere J.). Mondják herélt hím háziállatra (kecske, juh, szarvasmarha) Nyelvjárási szó. |
| bukolikus költészet (irodalom) | A görög bukolosz ("marhapásztor") szó alapján nevezzük a pásztorköltészetet bukolikus költészetnek, bukolikának. Később a vergiliusi cím (Eclogae) nyomán ezt a műfajt ekloga névvel is illették. |
| gangraena emphysematosa | Sercegő üszök, gázgangréna, gáz-flegmóne: gázfejlesztő anaerob baktériumokkal fertőzött, sérülés következtében kialakult üszkös gyulladás kérődzőkben (szarvasmarhákban). Kórokozója: Clostridium perfringens (állatorvosi) |
| lapály | Holland, keletfríz északi eredetű szarvasmarha, vagy a magyar lapálysertés fajta elnevezése. "A magyar lapálysertés kialakítása a fajta célparamétereinek meghatározásával az 1970-es évek végén történt". |
| malignus ödéma | Clostridium septicum okozta hirtelen kialakuló toxaemia szarvasmarhák, lovak, juhok, kecskék, és sertések között, ödémás duzzanat a behatolás helyén, anorexia, magas láz, és halál jellemzi. |
| Trypanosoma pecaudi (latin-görög) | A Niger mentén szarvasmarhák és lovak vérének élősködője. A baleri néven ismert betegséget okozza. Terjesztője elsősorban a Glossina longipalpis, azonkívül a Glossina tachinoides és palpalis (mikrobiológia, állatorvosi) |
| bögölylárva | Bőrbagócs, marhabagócs, vargalégy bőrében fejlődő és a bőr alatt vándorló lárvák, melyek a bőrt kifúrva a szabadba kerülnek és a földön bebábozódnak "A háztetőn bögölylárva-lyukas rénbika-bőr fekszik" (állat) |
| csordás | A pásztorok között az alacsonyabb rangúak közé tartozik a csürhéssel együtt. Ez a két pásztor ugyanis naponta hajtja ki a jószágot a legelőre. A csordás a szarvasmarhát, a csürhés a disznót. Ezek a foglalkozások ma is léteznek. |
| catgut | Felszívódó varróanyag, melyet bizonyos állatok (rendszerint birka vagy szarvasmarha) belének submucosajában található kollagénrostokból állítanak elő (Feltehetőenszófordítási zava eredménye: kit, kisebb hegedű, azonban kismacskát is jelent) |
| Leptospira sejroe | Emberre patogén. Fertőzés forrása: A háziállatok között főleg a sertés, szarvasmarha, kutya, a vadon élő rágcsálók között a patkány, egér, mezei pocok; igen ritkán a laboratóriumi fehér patkány és fehér egér (mikrobiológia, orvosi) |
| malignus catarrhalis láz | Szarvasmarhák sporadikusan jelentkező, igen súlyos, halálos megbetegedése, alcelaphine herpesvírus 1 okozza (Herpesviridae családhoz tartozik), a felső és alsó légutak nyálkahártya-gyulladása, fekélyképződés, és váladékképződés jellemzi, szem és idegrendszeri tünetek kísérhetik. |
| tőzsér | Marhakereskedő. "Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár: ki innen! E hely az Úr temploma" (Arany: Rendületlenül). Régies szó; képzelt tövét elvonva alkották a nyelvújítók a tőzsdét, mint a kereskedelmi ügyletek megkötésére való intézmény nevét (börze) |
| Reo-vírus | RS-virus, respiratory orphan-virus; kubikális nukleokapsziddal, de peplonnal nem rendelkező RNS-vírusok; az ember és állatok (egér, vadegér, majom, szarvasmarha) tápcsatornájában és légutaiban, található (enyhe lázas nátha, hasmenés) (mikrobiológia, orvosi) |
| Bagaria | Nevezik orosz bőrnek is. Fiatal marhabőrökből cserzés útján készül. Cipőfelsőrész, csizma, díszműáru készül belőle. Puha fogású, vízhatlan. Minőségének kialakításához nyírfa-kátrány olajat alkalmaznak, ettől különleges illatot kap. |
| abrak | A lónak, szarvasmarhának szánt nem szálas takarmányt nevezik így. Vagyis a zab, a kukorica, az árpa, a lóbab, a napraforgó sorolható ide. Abrakos tarisznyának nevezték azt a 35X40 centis, a ló fejére húzható textil zsákot, amiből az állat az abrakot ette. |
| göböly | Hízott vagy hízlalásra fogott szarvasmarha. "Itt a századokat látott vadonok feketednek, mellyek ezer meg ezer gőbölt kényünkre nevelnek" (Berzsenyi: A Balaton). Régies, népnyelvi szó, lehet, hogy a gömbölyűvel kapcsolatos ("gömbölyűre hízott") volt gőböly, gőböl, gőbő alakja. |
| gulya | Szarvasmarhákból álló nyáj. Létszáma általában 500 állatból állt. A gulyát egy számadóra bízták. A cifragulya a tenyészállatokból állt, a szűzgulya a még tenyésztésre nem bocsátott 3-4 éves jószágokat foglalta magába, a törzs-, rideg-, szilajgulyát egész évben szabadban tartották. |
| járom | Az igavonó állat (szarvasmarhafélék) nyakán levő páros fakeret, amelyhez kapcsolódik a szekér rúdja. A járomfő az állat nyakára feszülő felső fája, a járomszeg pedig a kereten, a jobb illetve a bal oldalon átdugott vaspálca, amely járomba zárja az igásállat nyakát. |
| thrombin | Szarvasmarhából származó prothrombinból, kalcium jelenlétében, thromboplastin közvetítésével előállított steril protein anyag, mely megalvasztja a teljes vért, a plazmát vagy a fibrinogén oldatot. Általános és plasztikai sebészetben helyi vérzéscsillapítóként használják capillaris vérzések ellátására, fibrin habbal vagy anélkül (biokémia) |
| hajdú | A XVI. sz. -ban "marhahajcsár", később "gyalogos katona". A XVII. sz. -ban Bocskai erdélyi fejedelem gyalogosai. Hajdúi a katonai szolgálat fejében telket, úrbéri mentességet és falvaiknak önkormányzatot kaptak (a mai Hajdú-Bihar megyében). A XVIII. sz. -tól a magyaros egyenruhájú megyei vagy városi altisztet, törvényszolgát, illetve nemesúr egyenruhás szolgáját (pl. hintókísérőjét) nevezték hajdúnak. "Jön a hajdu: Ágnes asszony, a tömlöcbe gyere mostan" (Arany: Ágnes asszony). Eredeti formája hajtó (ti "marhahajtó") volt. Sok idegen nyelvbe átszármazott "hajduk, hajdut, hejduk"formákban, a balkáni népeknél néha "betyár, zsivány"jelentéssel. |
| dészü-szíj, gyűszűszíj | Tüszőszíj, gyűszűszíj: hagyományos övfajta, 1520 cm széles, kétrétűen vett, cserzett vagy zsírozott, ló- vagy marhabőrből varrt, elején zsebforma erszényekkel és réz- vagy más fémcsatos keskenyebb szíjakkal ellátva, viselték, rövid derekú inghez, így a gyomortájat csak a tüsző fedte. (székely szó) |
| Ökör, tinó | Kifejlett, kiherélt szarvasmarha. Nagy jelentősége volt egykor a mezőgazdaságban, igavonásra használták. Különösen szép példányok voltak a címeres szarvú magyar szürke ökrök. Tinónak a fiatal, még nem jármos ökröt nevezik. A mondás, hogy "tanulj tinó, ökör lesz belőled" azt fejezi ki, hogy a fiatalnak sok tapsztalatra van szüksége ahhoz, hogy az időseket utolérje. |
| barom | Többféleképpen használatos szó. Eredeti jelentése nagyobb háziállat (tehén, ökör, ló). A falusi szóhasználatban elsősorban szarvasmarhát jelent ma is. Ebből ered a baromfi szó, ami az aprójószág, a háziszárnyas elnevezése. Előfordul, hogy a durva, állatiasan viselkedő ember esetén jelzőként használják. Kifejezhet ugyanakkor sokaságot, nagy méretet "baromi sok". |