| Szó | Jelentés |
| dissimulantia, ae f latin | Színlelés, irónia |
| irónia (görög) | Rejtett, finom gúny, ártatlannak tűnő, naivságot tettető, szellemes gunyorosság. Az irónia dolgok fonákságát átlátó ember szellemi fölényéből fakad. Humor és megértés vegyül bele és némi játékosság. Ez különbözteti meg a nyílt gúnytól, a szatírától és a szarkasztikus megnyilvánulásoktól. "A sors iróniája": a véletlen olyan fordulata, amely humorosnak vagy kajánnak tetsző módon szolgáltat igazságot, pl. ha tolvajt lopják meg. |
| attikai só | Finom elmésség, irónia, mely Attika lakóit jellemezte. Szellemesség. |
| irón | Ceruza. Régebben ólom íróvessző. Nyelvújítás kori szó, az író ón összevonása. Régebben ugyanis az ón ólmot is jelentett, írásra pedig nem grafitbelet, hanem ólomból vagy ólomvegyületből való íróvesszőt (plajbász) használtak Az irón ma már csak a kereskedelmi szaknyelvben él. Stílusértéke kb. olyan, mint a szivarkáé (cigaretta) |
| ironikus (görög = "tettetett") | Iróniát rejtő, finoman és szellemesen gunyoros. "Ironikus mosoly, ironikus célzás". |
| ceruza | Íróka, irón, íróvessző. |
| apologizmus (görög) | Irónikus előzékenység, melyből az ellenfélnek semmi haszna. |
| plajbász (német = "ólomfehér") | Ceruza, irón, íróvessző. "Reszke kezedet úgy vágyom most is, Czabak Pál, mint midőn ácsplajbászt nyalva kínlódtunk az istállóknál" (Illyés: Három öreg). Régen nem grafitbelű ceruzát használtak, hanem ólomból vagy ólomvegyületből való írósvesszőt (íron) (egyébként a ceruza szó is az "ólomfehér"jelentésű latin cerussából ered). Régies és népnyelvi szó. |