Szó | Jelentés |
emberség | Emberiesség, emberi érzés. "Hát nincs benned emberség, így bánni szegény öreggel?"Illendőség, tisztelettudás. "Majd a katonaságnál emberséget tanul". Tehetség, szorgalom, igyekezet. "A maga emberségéből lett azzá, amivé lett". Becsület, tisztesség. "Betekint a dübögőbe, kérni egy italt, van neki ott embersége, míg pénzébe tart" (Arany: Magyar Misi) |
nincs emberi ábrázata | Arca valami miatt egészen eltorzult. |
emberi erőforrással való gazdálkodás | A vállalkozásnál a munkaerő vonzására, megtartására, motiválására és hasznosítására irányul. |
dendel (ember) | Azok a csángók, akik az -n határozóragos szavakhoz d-t tesznek, mint pl. hegyend, otthond (Gyimesek) (székely szó) |
ember alakú | Az ember alakjához hasonlító. Helytelen írásmód: "emberalakú." |
gagyaszár ember | Hitvány, gyenge ember (székely szó) |
neandervölgyi ember | Vitatott besorolású emberféle. Van olyan vélemény, miszerint az emberfélék (Hominidae) egy kihalt faja. Más vélemények szerint nem faj, hanem alfaj (H. sapiens neanderthalensis) és nem kihalt, hanem keveredett az északra hatoló Homo sapiens sapiens alfajjal, létrehozva a paleoeuropid rasszot (Homo neanderthalensis vagy Homo sapiens neanderthalensis). |
planétás ember | Régi vásárok és búcsúk jellegzetes alakja, aki előre megírt cédulákról (ezek voltak a planéták) pár fillérért jövendőt mondott; a cédulát papagájjal vagy fehér egérrel húzatta ki. Azért hívták így, mert a csillagjóslás szerint az emberek sorsát a bolygók határozzák meg. |
antropomorf (görög = "emberalak, emberi forma") | Emberhez hasonló, ember alakú, emberszabású, emberi alakban ábrázoló, emberközpontú. Az antropomorf vallások a természet erőit és jelenségeit emberi alakban képzelik el. Antropomorf istenségei voltak pl. az ókori görög és római hitvilágnak (Apollón a napisten, Poszeidón a tengeristen Zeusz a villámisten, stb.). Tudományos szakszó. |
übermensch (német = "ember feletti, felsőbbrendű ember") | Nietzsche és követői által használt fogalom az egyéni kiválóság kifejezésére. |
emberdíj | Ld. vérdíj. |
emberizink | Hhitvány ember, semmi ember (székely szó) |
emberközpontú | Átvitt értelemben minden olyan ügy, mely érdeklődési körének fókuszába elsősorban az embert helyezi "A pápa emberközpontú gazdaság kialakítására szólított fel". |
embernyom | Nemzedék. "De eljön az idő midőn egy boldogabb embernyom, ha e sorokat olvassa, csudálkozni fog" (Kölcsey). A régiségben is ritka szó, talán szűkebb hazája, Szatmár nyelvjárásából vette Kölcsey. Előfordult emberöltő (Ld. ott) jelentésben is. |
emberöltő | Azt az időt nevezik így, ami egy-egy emberi nemzedék kifejlődéséhez szükséges. Ez 25 és 35 év közé esik. Nevezhetjük olyan időnek, amíg az egyik nemzedék felváltja a másikat. |
emberöltő | Mai jelentésében elsősorban az az idő, amely alatt az egy időben született (-egyívású) gyerekek felnőnek, és maguk is szülőkorba lépnek, tehát 25-35 év, ez megegyezik a nemzedékek váltásának idejével. Egy emberöltő kell, mire a diófa igazán termést hoz. Néha jelenti az emberéletet, legalábbis az átlagos emberi életkor idejét, tehát kb. 60 évet. Maga Arany is így értette a "Toldi"előhangjában: "Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben". Mivel Nagy Lajos kora és a "Toldi"megírása között mintegy 500 év telt el. A szó egyébként itt bukkant fel elsőként irodalmi nyelvünkben, a költő bizonyára szülővidékének népnyelvében lelte; később ő maga is használta "nemzedék"jelentésben a "Keveházaâ c. költeményében, a pusztító csata leírásában: "A széles völgy egy lábnyom a súlyos had óriás nyoma, ki egyet toppantott, s ehol! (= íme) egy emberöltő nincs sehol". Az emberöltőben az öltés képzete él: ahogy a varrásban az öltések, úgy öltődnek egymásba az emberéletek, együtt alkotva az emberiség létének szakadatlan szövedékét. |
gazember | Karádon a jég alatti halászatnál az a legény, aki a hálóba akad gazt kiszedegeti. |
Fehér ember lábnyoma | Plantago major, Plantago major ssp. pleiosperma, Plantago major var. scopulorum ssp. intermedia (növény) |
flanc (= "léha ember") | Nagyzolás, cifrálkodás, a jómód fitogtatása. Magyar változatának jelentése ehhez képest kissé kibővült. Nálunk is bizalmas nyelvi szó, igényes beszédben, írásban nincs helye. |
torzó (olasz = "növény szára; emberi törzs") | Csonkán (fej vagy végtagok nélkül) fennmaradt szobor, pl. a híres Milói Vénusz. Olykor a művész szándékosan készíti szobrát torzónak. Átvitt értelemben: befejezetlenül maradt műalkotás (pl. Arany: "Csaba-trilógiá"-ja). Emberi élet vagy életmű, amely a halál vagy más ok miatt nem jutott el a kiteljesedésig. Petőfi élete, Rimbaud és Berzsenyi költészete torzóban maradt. |
antropogén (görög = "ember által teremtett") | Jelenleg is tartó földtörténeti negyedidőszak. |
antropogén (görög = "embert nemző") | Negyedidőszak, a geológiai idő legfiatalabb, kb. 2 millió éve, de napjainkban is tartó időszaka az emberré válás folyamatában. |
bonhómia (francia = "együgyű","jó ember") | Kedélyes jóindulat, nyájasság, ártatlan derű. "… olyan jóízű bonhómia ült a barázdás arcán, a tokáján, a szemén, hogy éppen nem lehetett ijesztőnek mondani, csak furcsának" (Mikszáth). Választékos, ritka szó. |
busmanok =angol = "bozótlakó ember") | Ausztrália ősi kultúrájú népcsoportja. |
busmanok =angol = "bozótlakó ember") | Dél-afrikai pusztán élő, kis termetű, gyapjas hajú, elmaradott kultúrájú népcsoport. |
diurnista (latin = "egynapi ember") | Napidíjas alkalmazott, díjnok. |
Emberevő agárfű | Orchis morio (növény) |
Emberképű fű | Pulmonaria officinalis, Pulmonaria officinalis ssp. maculosa (növény) |
Szapora zsember | Kányagyom, Nőstény szaporafű, Patikai repcsény, Szapora szegecs, Toroktisztító fű (Sisymbrium officinale) (növény) |
cégéres gazember | Ld. cégéres tolvaj. |
emberszabású majom | Állat. |
akrobata (görög = "lábujjon járó ember") | Kötéltáncos, légművész, erőművész. |
dékán (latin = tíz ember felügyelője") | Főiskolai-, egyetemi kar élén álló személy. Tisztségére egy vagy több évre választják. "A jogi kar dékánja"A XVI-XVII. sz. -ban esperest és céhmestert is jelentett. Rokona doyen régies alakváltozata, a Dékány ma személynévként él. |
hing-háng, hink-hánk (ember) | Tedd-ide-tedd-oda, semmirekellő ember (székely szó) |
karaván (perzsa = "küldetésben levő ember") | Eredetileg tevén vagy lovon a Selyemúton utazó emberek csoportját nevezték így. Sivatagi, hegyi utazók vonulata, csoportja, társasága. Együtt haladó járművek, hajók sora. |
zsandár (francia, német = "fegyveres ember") | Csendőr, rendőr, vidéki rendfenntartó közeg. Különösen régen: "osztrák csendőr lovas zsandárok jártak-keltek föl-alá az utcán" (Tolnai L.). Elavult szó. |
pajzán (oszmán, török = "gályarab"; semmirekellő ember") | Rakoncátlan, csintalan. "Pajzán gyerekek voltunk, fittyet hánytunk a pálcának és pofonoknak is". Ma leginkább így értjük: "sikamlós, szabados, kétértelmű". "Pajzán históriák" (Balzac szókimondó szerelmi történeteinek kötete). "Pajzán tréfa, pajzán (= nemi értelemben kihívó) viselkedés". |
December, bris, m latin | tizedik, majd tizenkettedik hónap, december |
September, bris, bre latin | Szeptember: földanya hava, őszelő, ökörnyálhó, kisasszony hava, kilencedhó, Szent Mihály hava, arató szűz, szűz hava |
orvos (ó-magyar 'íruos, írvos = kenőcsös ember') | Gyógyító ember (doctor, medicus) (orvosi) |
December 3, bris, bre latin | decemberi |
cölibátus (latin = "legényemberség, agglegénység") | Papi nőtlenség, amely a katolikus egyházban kb. ezer éve lett általánosan kötelezővé. Ritkán, tágabb értelemben: nőtlenség, agglegényállapot. "Én tisztelem az asszonyi nemet de a státuskormányzati (= államigazgatási) dolgokban - ezerszer engedelmet kérek - pártolom a cölibátust" (Jókai) |
huncut (német Hundsfott = gazember) | Csalafinta, csintalan, furfangos észjárású. "Hanem oszt most már huncut ám, aki a kanalát meg nem eszi, mint én az enyémet! (Gergő juhász kanala)" |
humánus latin | emberbaráti, emberies, emberséges, emberszerető, nyájas, barátságos |
homunculus latin | kis ember, emberke |
anthropo … (görög) | Ember …, emberi … (előtag szóösszetételben) |
ábrázat | Az ember arckifejezése ("Nincs emberi ábrázata") |
decoctor, oris m latin | Tékozló ember, pazarló ember, tönkrement ember |
antropológia latin | embertan |
mundus, i m latin | Ég, föld, emberiség |
humanitás latin | emberbarátság, nyájasság, emberiesség, emberszeretet, emberi méltóság tisztelete |
egyén | A többi embertől sajátosságaival különböző emberi lény. |
Cicirrus, i m Gr latin | veszekedő ember, kakaskodó ember |
antihumánus latin | emberellenes, embertelen, érzéketlen, kíméletlen |
önérzet | Az ember saját értékének tudatából fakadó határozottsága. "Különösen önérzetes ember, aki kiáll az igazságért és az emberi jogokért". |
Sándor (férfi keresztnév) (görög, olasz, német; török) | Jelentése: az embereket vagy az emberek ellen oltalmazó; akarat. |
anthroponosis (görög) | Emberről-emberre terjedő fertőző betegség. |
antropofóbia (görög) | Irtózás az emberektől, embergyűlölet. |
antropolatria (görög) | Emberimádás, az ember istenítése. |
palaeoanthropologia (görög) | Az embertannak a történelem előtti emberi leletekkel s az ősember tanulmányozásával foglalkozó ága. |
antroposz (görög) | Ember. |
capitulum, i n latin | ember |
homo latin | ember |
homo novus latin | új ember |
antropofóbia (görög) | Embergyűlölet, beteges emberiszony, emberkerülés. |
antropopátizmus (görög) | Istennek emberi indulatok tulajdonítása. |
droits de l"homme (francia) | Emberi jogok (Alkotmány) (jog) |
mortalis 2 latin | múló, mulandó, emberi, földi |
andro… (görög) | Férfi…, ember…, férfival kapcsolatos, emberrel kapcsolatos (előtag) |
pszichológus (görög) | Lélektanász, lélektannal foglalkozó szakember, az emberi lélek ismerője. |
rassz | Taxonómiai osztályozás, az emberi fajon belül elkülönülő genetikai jellegzetességeket mutató emberek csoportjai. |
nimolista (szleng) | Az, akinek állandóan nincs "dohánya" (pénze). Pénztelen, balszerencsés ember, semmi-ember. |
Am-marker (angol) | Emberi IgA-allotípust meghatározó marker. |
alkotás | Emberi céltudatos tevékenység, valami újnak létrehozása. |
antropomorfizmus (görög) | Istennek emberi alak képében való felfogása. |
common sense (angol) | Józan ész, egészséges emberi gondolkodás. |
ergometria (görög) | Az emberi munkavégző-képességgel foglalkozó tudományág. |
habaró | Emberi száj (pejoratív) (székely szó) |
nérói | Embertelen, kegyetlen. Nero, római császár után. |
phytohaemaggiutinin (PHA) | Az emberi vörösvérsejteket agglutináló növényi anyagok. |
eugenetika (görög) | Az emberi faj céltudatos, helyes tenyésztésének barbár fajelmélete: a magasabb rendű emberi fajokra és ezek kitenyészthetőségére vonatkozó áltudományos elmélet. |
Aeolus, i m latin | trójai ember |
Alco, onis m latin | saguntumi ember |
Alcon, onis m latin | saguntumi ember |
Car, ris, m Gr latin | Variai ember |
Cares, um Gr latin | Variai emberek |
Croesus, i m Gr latin | gazdag ember |
Hiber, eris / i, m latin | iber ember |
Iarbita, ae m latin | mauretaniai ember |
albicapillus, i m latin | Ősz ember |
amici regum latin | Udvari emberek |
anima candida latin | Tisztalelkű ember |
caenum, i n latin | förtelmes ember |
kannibál latin | emberevő, emberfaló |
delecti, orum m latin | Válogatott emberek |
diruptus 3 latin | Sérves ember |
ecce, homo! latin | Íme, az ember!. |
gennyláda (szleng) | Szemét ember. |
genyó (szleng) | Szemét ember. |
gorilla | Nagy, testes ember. |