Szó | Jelentés |
dialektikus (görög) | A dialektikával kapcsolatos, dialektikán alapuló, a dialektika törvénycinek megfelelő. |
antidialektikus (görög) | A dialektika ellen irányuló, dialektikával ellenkező. |
dialectica, ae f, dialectice, es f latin | dialektika, a vitatkozás mestersége |
dialektika (görög) | Eredetileg (az ókori Görögországban) azt a képességet értették, mellyel valaki az igazságot az ellenfél érvelésében előforduló ellentmondások felderítése és feloldása útján megállapította. Egyes ókori filozófusok azt tartották, hogy az igazság napfényre hozására legjobb eszköz a gondolkodásban előforduló ellentmondások felderítése és az ellentétes vélemények összeütközése. A gondolkodásnak ez a dialektikus módja, melyet később a természet jelenségeire is kiterjesztettek, a természet megismerésének dialektikus módszerévé alakult, mely a természeti jelenségeket örökös mozgásban és változásban levőknek tekinti, a természet fejlődését pedig, mint a természetben rejlő ellentmondások fejlődésének eredményét, mint a természetben működő ellentétes erők kölcsönhatásának eredményét. |
dialektika (görög = "vitatkozás") | Eredeti jelentése: vitatkozás, vitakészség, érvelés. "Ragyogó dialektikával védte meg álláspontját". Filozófiai elv és módszer, amely a jelenségeket összefüggésükben, fejlődésükben, az ellentétek állandó összecsapásában és magasabb szinten való feloldódásában szemléli. |
metafizika (görög) | Az a bölcseleti ág, olyan gondolkodás, amely a "fizikai valóságon túli", "érzékek feletti"dolgokat, az Istent, lelket, halált, ideákat, stb. kutatja. "A szerelem és a halál metafizikája helyett unalmas római jogot kell magolnia" (Babits). Mint filozófiai módszer a dialektika ellentéte: a dolgokat elszigetelten, "örök"mivoltukban, összefüggéseiket és fejlődésüket elhanyagolva vizsgálja. |
vulgarizál latin | Tudománytalan leegyszerűsítéssel meghamisít, felhígít (tudományos elveket, tételt). "a darwinizmust vulgarizálják, akik szerint a lényege az, hogy az ember a csimpánztól származik". "a marxizmus tréfás vulgarizálása, "marx legfőbb érdeme, hogy hegelt a fejéről a talpára állította (helyesen, ez nem hegellel, hanem a hegeli dialektikával művelte, azáltal hogy idealista köntösétől megfosztva, a materialista világnézettel párosította; ez persze még mindig túlzott egyszerűsítése a marxizmus lényegének)" |